Visszaemlékezés – harmadik rész
Nem akartam ilyen sok idő elteljen a visszaemlékezéseim között, de egyszerűen nem voltam képes folytatni. 2022. novemberében azt gondoltam, hogy már túl vagyok rajta, és anélkül tudok erről írni, hogy felzaklatna. De nem ment. Folyton halogattam.
Az utóbbi hetekben több megkeresésem volt olyan emberektől, akik most szembesülnek azzal, hogy a hozzátartozójuknál a demencia jeleit tapasztalják. És szinte mindenkit elönt a kétségbe esés, hogy most mi lesz? Sajnos senkinek nem tudok semmi biztatót mondani. Végig kell csinálni, és a szociális ellátó ( vagy inkább el nem látó) rendszer túl sok segítséget nem tud nyújtani. Amikor az orvos megadja a diagnózist, túl sok mindent nem tud hozzá tenni.
Amikor nekünk megmondták 2014-ben, hogy az édesanyánk már közép súlyos szakaszában van a demenciának, túl sok mindent nem tudtak mondani. Ajánlottak egy könyvet, amiben gyakorlatilag le volt írva, hogy mi is a demencia, és hogy körülbelül mi várható. Kapott édesanyám gyógyszert, amihez hozzá tette az orvos, hogy gyakorlatilag olyan, mintha nem kapna semmit, mert erre nincs gyógyszer, de hátha segít valamit. Legalább a hit megmaradt, hogy majd a gyógyszer segít.
2014-2018 közötti időszak a fokozatos lassú leépülés időszaka volt. A mindennapi teendők lassan kezdetek a homályba veszni. Az első igazi kétségbeesés 2015-ben Húsvétkor ért bennünket. Gyakorlatilag az ország két végében éltünk, édesanyám Szabolcsban, én pedig az ország nyugati felében. A nagy távolság miatt, én látogattam őt, de 2015-ben úgy döntöttünk, hogy a testvérem és a családja jönnek hozzánk, és eljön velük az édesanyám is. Semmi gond nem volt az út során. Megérkeztek. Látszólag az édesanyám tudta, hogy hol van. Ebédeltünk, beszélgettünk, majd eljött a lefekvés ideje. Az édesanyám pedig megkérdezte, hogy mikor mennek haza, mert ő ezen az idegen helyen bizony nem alszik. Gyakorlatilag „erőszakkal” kellett felvinni a hálószobájába, és ott semmi képen nem akart sem lefeküdni, de aludni végképp. Szinte az egész család ébren töltötte az egész éjszakát.
És ez még csak a kezdet volt…