Megelőzhető-e a demencia?

Megelőzhető-e a demencia?

Manapság sok embert foglalkoztat a demencia, az elbutulás veszélye. Egyre több embert érint ez a betegség. A számok növekedésében nagy valószínűséggel az is szerepet játszik, hogy a lakosság öregszik, az összes lakosságon belül is nő az idősek aránya, így a demensek száma is.

Sok kutatás foglalkozik ezzel a betegséggel, egyrészt azzal, hogy megelőzhető-e különböző tevékenységekkel, praktikákkal, gyógyszerekkel a kialakulása, másrészt gyógyszerkutatások vannak  több esetben bejelentették már, hogy megvan az ellenszer…) arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt a betegséget gyógyítani, ha már kialakult.

Sajnos eddig a világ kutatói még nem találták meg az ellenszert, vagy legalábbis nem tudunk róla. Így bízunk a jó szerencsékben, hogy ez a betegség elkerül bennünket, és megpróbálunk úgy élni, hogy a lehető legkisebb esélyt adjunk ennek a szörnyű betegségnek.

Amit tehetünk, azt három csoportba soroltam. Ezek a következők.

Egészségmagatartás, táplálkozás, testedzés

Peel és munkatársai 1985 és 2003 között tanulmányozták azokat a tényezőket, melyek a sikeres és egészséges öregedéshez hozzájárulhatnak. Úgy találták, hogy fizikai, életmódbeli szinten a fontos meghatározó tényezők az alkoholfogyasztás mértéke, a dohányzási szokások, a testtömegindex, a fizikai aktivitás szintje és az étrend jellemzői. Ezen kívül mind mentális, mind pedig életmódbeli szinten fontos a megfelelő egészségvédő gyakorlatok alkalmazása, pszichológiailag pedig meghatározó tényező az öregedéshez való pozitív hozzáállás. (Peel, McClure, & Bartlett, 2005)

Időskorban a szervezet tartalék üzemmódban működik, kevesebb energia bevitelre van szükség, az alapanyagcsere csökken. Az idős szervezet nyugalmi állapotban a szervezet fenntartásához kevesebb táplálékot igényel. Ha bevitt táplálék nem csökken, akkor annak súlygyarapodás lehet a következménye.

Az idős emberek egy részénél gyakran előfordul a hiányos tápanyag és energia-bevitel. Ennek egyik oka, hogy az egyedül élő idős egyének kevesebbet esznek, és hajlamosak olyan ételeket enni, amelyek a kedvencek, amelyeket szívesen fogyasztanak, de nem tartalmaznak elegendő vitamint és ásványi anyagokat, amelyek szükségesek az idős szervezet egészséges fenntartásához, az immunrendszer erősítéséhez. Helyes táplálkozással a megfelelő testtömeg elérése és fenntartása növeli a várható élettartamot, és az erre az életkorra jellemző betegségek ( szív –és érrendszeri betegségek,. II. típusú cukorbetegség, ízületi betegségek, szürkehályog ) tüneteit csökkenti, javítja az általános állapotot, közérzetet.

Az egészséges táplálkozás jelentősége talán idős korban még fontosabb, mint fiatalabb korban. Az egyének által az egyik legkönnyebben befolyásolható életmód tényező a táplálkozás, ezért az elsődleges – primer prevenció – megelőzés sorába tartozik.

A testedzés, vagy más szóval a sport az, aminek hatása van egészség megőrzésében. Ennek jellemzője, hogy repetitíven végzett, tervezett, strukturált testmozgás, amelynek célja fenntartani vagy fejleszteni a test fittségét. ( Csinády, Testmozgás, 2019)

Természetesen a testedzés célja életkortól, érdeklődéstől és az egészségi állapottól nagymértékben függ. Minden időben van értelme a sportolás elkezdésének, de vitathatatlan tény, hogy aki ezt a tevékenységet fiatal korában, vagy még idős kora előtt elkezdi és beépíti a mindennapi életébe, akkor idősebb vagy idős korában is igénye lesz rá. Hogy milyen intenzitású a sportolás, mint említettem függ annak céljától. Ez lehet az egészség megőrzése ( I. prevenció), teljesítményfokozás, fizikai-mentális terhelésünk határainak feszegetése, súlycsökkentés, rehabilitáció ( például valamilyen betegség vagy baleset után) és még számos más tényező, egyéntől függően.

Felmerül a kérdés, hogy idős korban milyen sportot lehet vagy szabad végezni, és milyen intenzitással. Erre véleményem szerint nincs egyértelmű definíció, vagy kutatási eredmény. Sok tényező befolyásolhatja. Számos olyan esetről lehet olvasni, hallani, hogy idős korban      ( 65 év felett) lefutják a maratoni távot, vagy kifejezetten erőnléti sportban ( például fekve nyomás) versenyt nyernek. Ezek sokszor nyilvánosságot kapnak, extrémek, mert egyediek, meglepőek, és sokan felkapják a fejüket, hogy mi történt, 80 éves és futóversenyt nyert? Ezek azok az emberek többségükben, akik a sporttevékenységet már fiatal korban elkezdték. De arra is van példa, hogy valaki nyugdíjba vonulása után kezd el valamilyen sportot, mert van szabadideje, kedvet kap hozzá, valaki a kapcsolatai közül felhívja rá a figyelmét, vagy orvosi javaslatra kezdi el a testedzést. Soha nem késő elkezdeni!

Az rendszeres testedzésnek jótékony hatása van számos betegség megelőzésében. Magyarországon az első helyen szerepelnek a halálozási okok között a daganatos betegségek. (KSH, 2018). Kutatási eredmények igazolták (Lazca-Radák, 2013), hogy a magasabb fizikai aktivitást végző férfiaknál a prosztata rák előfordulása alacsonyabb volt, mint azoknál, akik nem sportoltak rendszeresen. Azt is bizonyították, hogy a fizikai aktivitás szintje befolyásolja a vastagbél rák előfordulását, illetve nők esetében mellrák kialakulásában preventív hatása van.

A KSH 2018-as adatai alapján a második helyen szerepelnek halálozási okok között Magyarországon, a szív-és érrendszeri betegségek.

Számos tanulmány, vizsgálat igazolta, hogy a fizikai aktivitás szintje csökkenti a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát, segít a magas vérnyomás megelőzésében és hozzájárul a jó szívműködéshez.

Ma nem csak Magyarországon, de az egész világon komoly kihívást jelent a társadalomnak a központi idegrendszert érintő két nagy betegség az Alzheimer és a Parkinson kór. Ez a két betegség általában a 60. életév betöltése után jelentkezhet. Ha kellő képen félünk ezektől a betegségektől, és próbálunk utána olvasni, vagy az interneten információt keresni arra, hogy mik lehetnek a megelőzés módjai, vagy a kockázatokat hogyan lehet csökkenteni, akkor egészen biztosan ott találjuk a testedzést.

Társas kapcsolatok, szabadidő, tanulás

Érdemes külön figyelmet fordítani a társas készségek optimalizálására, ehhez fontos az empátia fejlesztése és a másokra való odafigyelés képességének javítása. Sokat segíthet az idősek állapotán a rendszeres találkozások fenntartása, az idős ember érdeklődési körének megfelelő csoportokkal, ilyenek kártyapartnerek, túratársak, utazást kedvelő barátok, ismerősök, horgásztársak stb.  Ezen kívül, ha az idős ember megtanulja hatékonyan kezelni érzelmeit, ez hozzásegítheti őt a jobb társas helyzethez és összességében a jólléthez is. Ez nagyrészt a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások finomítását jelenti, különös tekintettel a negatív érzelmi reakciókra.

Mivel az új készségek kialakításához optimális kognitív funkciókra van szükség, fontos erre a területre is figyelmet fordítani. Az iskolázottság magasabb szintje például még az elkerülhetetlen demencia formáknál is mérséklően, késleltetően hat. A modern kommunikációs eszközök használatának megtanulása és a fizikai aktivitás magasabb szintje is segíthet megelőzni az időskori kognitív hanyatlást. Azoknak a személyeknek, akiknek a munka és a hivatás nagyon fontos részét képezte identitásuknak, különösen nehéz lehet a nyugdíjba vonulás és ezáltal a gazdasági aktivitás megszűnése. (Zarit, 2009)

A régi, kedvelt tevékenységekhez való visszatérés, az új hobbik találása, és az unokák nevelésébe való bekapcsolódás mind előnyösek lehetnek az időskori egészség megőrzésének szempontjából.

Az öregség megítélése nagyon differenciált. Vannak, akik korábban, vannak, akik később öregszenek. Az eltérő sajátosságokat a test egészségi állapota, az egyén életmódja, pszichikuma, társas kapcsolata és bizonyos fokig a képzettsége határozza meg. Akik már fiatal korukban elkényelmesednek, hamarabb vesztik el fizikai erejüket, mozgékonyságukat, akik nem olvasnak, nem végeznek szellemi munkát, leszoknak a gondolkodást igénylő problémák megoldásáról, azok agysejtjei hamarabb válnak képtelenné új jelenségek feldolgozására. ( Maróti, 2013)

Lehet-e, kell-e idős korban is tanulni?  Véleményem szerint lehet és kell is. Aki rendelkezik valamilyen szaktudással, azt folyamatos karbantartást, korszerűsítést igényel, és ha aktív évek alatt folyton „naprakész” állapotot megszokja, az számíthat arra, hogy idősebb korában is piacképes marad a munkaerő piacon. Magyarországon kifejezetten az 50. év felettieknek meghirdetett képzések ritkák. De a felsőoktatásban, azon belül a felnőttképzésben semmi akadálya annak, hogy valaki a megfelelő előképzettség birtokában tovább képezze magát. A KSH 2019 novemberében közzétett adatai alapján 2018-ban a felsőoktatásban 281 461 fő vett részt, és ebből 22 674 fő volt 40 éves, vagy annál idősebb. Ez az összes képzésben résztvevők 8%-a. Ugyanez az arányszám 2017-ben 7,5%, 2016-ban 7,2%, 2015-ben 7,6% volt. A közzétett számadatokból az látszik, hogy miközben csökkent az utóbbi 4 évben a felsőoktatásban résztvevők száma, azon belül a 40 éves vagy idősebbek aránya növekedett.

Anyagi biztonság, pénzügyi háttér

Hogy kinek mennyi pénz vállalható vagy elégséges idős korában (nyugdíjba vonulás utáni időszak) az személyfüggő. Mindenki szeretné megőrizni korábbi életszínvonalát, ahhoz pedig legalább annyi jövedelemre lenne szükség, mint amit még aktív korában megszerzett. De ez lehet-e reális elvárás? Igen, mindenképpen, de sokan vannak, akik ha már közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, úgy gondolják, azt a kis időt eltöltik valahogy, és ha alacsonyabb színvonalon is, de megélnek majd a nyugdíjból, ahogy mások is.

 Pénzügyi szakemberek szerint, a jelenlegi átlagnyugdíj mellett, havonta legalább a nettó átlagfizetés 20-30%-át lenne célszerű félre tenni, 4-5%-os nominális hozamot feltételezve. Ma Magyarországon – az állam által is preferált, hiszen adójóváírás vehető igénybe – ilyen típusú megtakarítás a kifejezetten nyugdíj célú biztosítás, illetve az önkéntes pénztári megtakarítás. Ha tehát 35 éven át takarékoskodik az egyén, és minden egyéb gazdasági feltétel optimális, akkor nyugdíjba vonulása után a korábbi életszínvonalon élhet a következő 25 évben.

 Ez nagyon sok ember számára megvalósíthatatlan, az aktív keresők nagy száma szembesül azzal, hogy megfeszítve sem tudnak kijönni a fizetésükből, megtakarításra még gondolni sem mernek. Ez nem azt jelenti, hogy az embereket ne foglalkoztatná a nyugdíjas éveikben való megélhetés kérdése. Sokan gondolják úgy, hogy a nyugdíjas évekről nem kizárólag az államnak kell gondoskodni, az öngondoskodás is legalább olyan fontos. A mai fiatalok, akiket a jövőben leginkább érint majd a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, szerény lehetőségük van megtakarításra, nem tolonganak a nyugdíjcélú megtakarításokért, sokuk számára a napi megélhetés is nehéz. Ma még az állami nyugdíjkassza egyensúlyban van, de hogy a későbbiekben hogyan alakul a fenntarthatósága, több tényező együttes hatása. Nagyban fog függeni attól, hogy a demográfiai változások következtében hogyan alakul az aktív keresők és a nyugdíjasok jövőbeli aránya, mennyi lesz a jövőbeli nyugdíjkorhatár, mennyi lesz az induló nyugdíj összege, és mennyire fog nőni az átlagos életkor.

Röviden összefoglalva a fentieket. Ha úgy élünk minden nap, hogy megpróbálunk egészségesen táplálkozni, a mozgást, a sportot beépítjük az életünkbe, figyelünk a társas kapcsolatainkra, próbálunk találni magunknak hobbyt, szenvedélyt, amit életünk végéig fenntartunk, tanalunk folyton – mert a jó pap is holtáig tanul – és mindezek mellett még anyagi hátteret is teremtünk magunknak, na akkor elmondhatjuk, hogy talán mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne legyünk demensek..