Mentális egészség fenntartásának lehetőségei, sikeres öregedés

Hosszú évek óta, – de főleg amióta az emberi lét átlag életkora jelentősen megnövekedett- foglalkoznak kutatók azzal, hogy milyen lehetőségei vannak annak, hogy minél hosszabb ideig, – esetleg életünk végéig – megőrizzük mentális erőnket, és ne az egészséges öregedés ( az is fontos), hanem a sikeres öregedés legyen a cél. Ennek egyik aspektusát nézzük most meg.

Az időskori kognitív tartalék

Megfigyelések azt mutatják, hogy nem mutatható ki közvetlen összefüggés a megmutatkozó klinikai rendellenességek és az agy működészavarának és károsodásának mértéke között, emiatt a jelenség miatt hozták létre a kognitív tartalék fogalmát. (Stern, 2002)

A kutatók azt vizsgálták, hogy miért van az, hogy bizonyos neurológiai rendellenességek fennállása esetén egyes személyek miért képesek jobban funkcionálni, mint mások, annak ellenére, hogy ugyanaz és ugyanolyan mértékű neurológiai rendellenesség áll a háttérben. (Stern, 2002)

A kognitív tartalék fogalma tehát az agyi hálózatok hatékonyabb kihasználására való képességet és az alternatív agyi hálózatok fokozottabb bevonására való képességet jelentheti. Fontos különbséget tenni a kognitív tartalék és a kognitív kompenzáció között, ez utóbbi fogalom azt a folyamatot jelenti, mikor agykárosodás esetén a személy addig nem involvált agyi hálózatok és struktúrák bevonásával képessé válik a maximális teljesítmény elérésére. (Stern, 2002)

A kognitív tartalék mértékét számos tényező meghatározhatja, egyes kutatások például nagyobb kognitív tartalékot találtak az iskolázottabb személyeknél. A kutatások azt is kimutatják, hogy az általában magasabb iskolázottsággal járó magasabb olvasottság lassítja a memória és a nyelvi funkciók romlását. Arra következtethetünk, hogy ugyanazok a tényezők segítik a személyeket a kognitív tartalék magasabb szintű kihasználásában, mint amelyek a demencia megelőzéséért és késleltetéséért is felelősek. (Steffener & Stern, 2012)

Feltételezhetjük, hogy a kognitív tartalék valójában egy nagyon összetett jelenség, és nem csupán egy komponensből áll. A kognitív tartalék modellje aktív és passzív komponenseket integrál, melyek mutatnak bizonyos mértékű átfedéseket. A kognitív tartalék elméleti keretébe tartozik az agyi tartalék modell, ami az agyban található egyéni különbségekre mutat rá, és azt emeli ki, hogy innen eredhet egyes személyek agyi kórfolyamatokkal való hatékonyabb megküzdése. (Stern, 2009)

A különbségek lehetnek mennyiségiek, úgy, mint a nagyobb agytérfogat, vagy az agyi szinapszisok és neuronok magasabb száma, azt azonban érdemes kiemelni, hogy ezek mennyiségét az élettapasztalat is befolyásolja, hiszen, a plaszticitás következtében az egész élet során alakul az ember neurális hálózata. A megküzdésben szerepe lehet az agyi tartalékon felül a neurális tartaléknak is, mely hatékonyabb, rugalmasabb és átfogóbb neurális hálózatot jelent. A modell harmadik részét pedig a neurális kompenzáció képezi, ami az addig nem használt agyi struktúrák és hálózatok bevonására való képességet jelenti. (Stern, 2009)