Miért maradunk benne egy kiégett kapcsolatban?

 

Amikor társat választunk, próbálunk olyat keresni és találni, aki a képzeletbeli skálánkon „megüti” azt a mércét, ami nagyon hasonló saját értékünkhöz. Ezt nyilvánvalóan nagyban befolyásolja, hogy önmagunkat hogyan tudjuk értékelni.

Aki alul értékeli magát, mert önbizalom hiányos, bár kívülről egy 10-es skálán 8-as nő, de belül csak 3-nak látja magát. Így amikor párt választ, a 2-3-as értékkel bíró társra esik a választása. Majd a kapcsolata során végig abban a kényszerben él, hogy neki állandóan teljesítenie kell azért, hogy a társát megtartsa. Nem tudja, vagy nehezen tudja elképzelni, hogy egyszerűen önmagáért is lehet szeretni. Úgy érzi, a szerelemért dolgozni kell, állandóan adni, és adni, még akkor is, amikor neki lenne szüksége arra, hogy szeretet kapjon.

Ez a jelenség szoros összefüggésben van a mai teljesítmény orientált világunkkal. Már gyerekkorban elindul, amikor a szülő szigorúan neveli a gyermekét, aki úgy érzi, hogy nem önmagáért szeretik, hanem akkor, amikor jól teljesít, ha jó jegyeket hoz, ha sportol, ha plusz órákra jár, vagyis teljesít. Így azt tanulja, meg hogy teljesítmény, egyenlő a szeretettel.

Eszter 7 éve él házasságban a férjével. Kezdetben minden rendben volt, jó volt együtt lenni, működött a szex, tervezték a jövőt. Mindkettőjüknek fontos volt a munka, a karrier. Egyre inkább arra fókuszáltak. Lassan elmaradtak az együtt töltött idők, elmaradt a szex, élnek egymás mellett, mint két lakótárs. Gyermekük nem született.

Felmerül a kérdés, hogy Eszter miért nem lép ki ebből a kapcsolatból. Egészen biztosan vívódik, hogy merjen-e hallgatni arra a belső hangra, ami azt súgja, hogy váljon el, és kezdjen új életet, de jönnek a racionális érvek is, amelyekkel megmagyarázza, hogy miért maradjon benne a kapcsolatban. Vajon melyik győzhet? A belső hang, vagy a racionalitás.

Nehéz döntés, mert bár nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban, de ennek már ismeri a játékszabályait, megvannak a szerepek, megvannak a szokások. Ezt feladni egy bizonytalanért, nagy kockázat. De az embernek csak egy élete van, abból bármennyi időt elfecsérelni olyan kapcsolatra, amiben rosszul érzed magad, bűn magaddal szemben.

Idéznék Margaret Island Nem voltál jó című dalából, dalszerzők Bródy János- Füstös Bálint:

„ Én kértem, hogy engedj el/ engem már nem érdekel, hol jársz/ De te nem hagytál elmenni
/És nem tudtam érezni már, úgy fáj/ És te jöttél még és csókoltál/ És azt hitted, hogy jó voltál/
És nem mondtam, mert nincs rá szó/ De nem voltál jó.

Segítségre van szükséged?

Balogh Erika vagyok Mentálhigiénés szakember.

Az alábbi űrlap segítségével vedd fel velem a kapcsolatot!

Nyilatkozatok elfogadása