A FIGYELEM, avagy hogyan legyünk jelen a beszélgetéseinkben

 

Manapság a mobiltelefonok világában, szinte már mindent el lehet intézni, vásárolni, fizetni, szállást foglalni, repülőjegyet venni, társat keresni, stb. és lehetne még a végtelenségig sorolni. A mobil telefon a barátunk lett. Talán már nagyon is a „barátunk”. Félre ne értse senki, szeretem a technikát, a fejlődést, haladni kell a világgal, de …

Kollégáim, ismerőseim, sőt családtagjaim között is vannak olyanok, hogy amikor találkozunk, és azt gondolom, épen beszélgetünk, akkor azt kell látnom, hogy miközben én mondom a magamét, akivel „beszélgetek” épen a telefonját nyomkodja éktelenül. Na ilyenkor szoktam finoman megemlíteni, hogy nagyon megtisztelő lenne, ha a telefont legalább 10 percig mellőzni tudná, és az aha, igen, nem válaszok helyett értelmes mondatokban tudnánk beszélgetni. Figyelni egymásra. Ne legyen ez feladat, hogy odafigyelek a másikra, rászánjuk azt az időt, energiát, hogy száz százalékban jelen legyünk. Mikor jön el az a pillanat, amikor már feszélyez bennünket, hogy a másik, akihez szólunk nem néz ránk?

Azt gondolom, egyre inkább nő az igény arra – legalábbis a környezetemben ezt tapasztalom – hogy kicsit lassítsunk, álljunk meg egy pillanatra, mert akkora rohanásban vagyunk, hogy menet közben elveszítjük mindazt, ami igazán fontos. Mi az igazán fontos? Sajnos, legtöbbször akkor jövünk rá, amikor elveszítjük.

Az emberi kapcsolatok alapja a beszélgetés, a jó minőségű beszélgetés. Így COVID után ( vagy még mindig benne) igazán ki vagyunk éhezve az értő beszélgetésre, a figyelemre.

Figyelni nem könnyű. Nem véletlenül fogalmaz úgy a magyar nyelv: figyelmet szentelünk valakire. Ha valóban ezt tesszük, akkor megértjük a másik mondanivalóját, és úgy tudjuk hallgatni, mintha egy érdekes könyvet olvasnánk.

Akik képesek erre, azokkal nagyon jó a társalgás, a beszélgetés.

 

 

Balogh Erika – Mentálhigiénés szakember