Párkapcsolat – intimitás
Olyan világban élünk ma, hogy a technológiák szinte naponta változnak, az online világban lassan már minden elérhető. Az információk tömegét lehet elérni, szerintem időnként már sok is, amit kaphatunk. Úgy vagyok ezzel, hogy a kevés lehet, hogy több lenne. Például nem szeretek olyan áruházba menni, ahol nagyon sok egy adott termékből a kínálat, mert nincs se időm, se energiám az összes terméket megnézni, olvasgatni, hogy vajon melyik lenne a jó? Kipróbálom, majd tapasztalti úton eldöntöm, és ha nem vagyok vállalkozó szellemű, azt a terméket
fogom venni. Ezért zavar amikor kechup-ból 15 fajta van a polcon.
De gondolom vannak, akik szeretik, ha sok fajtából válogathatnak. Szerencsére nem vagyunk egyformák…
A sok információ birtokában, azt gondolná az ember, hogy az intimitásról, konkrétan a szex-ről nyíltan és őszintén lehet beszélgetni. De NEM. Legalábbis nem ezt tapasztalom. Még magamról is elmondhatom, hogy amikor elmentem
egy neves pszichológushoz, és az volt a második kérdése, hogy élek-e rendszeres szexuális életet, picit elakad a levegő nálam. Pedig azt gondoltam, hogy tőlem aztán bármit lehet nyíltan kérdezni. Miért volt a pszichológusnak ez a 2. kérdése? Számomra erre magyarázatot Anthony Giddens Elszabadult világ című könyvében találtam, aki a következőket írja:
„ Ma a pár házasságban vagy házasság nélkül alkotja a magját annak, amit
családnak nevezünk. A pár lett a családi élet központja, ahogyan elhalványult a
család gazdasági szerepe, és a szerelem vagy a szeretet és a szexuális vonzás lett
a házassági kötelék létrehozásának az alapja. Egy pár, ha egyszer létrejött, saját
történelemmel, életrajzzal rendelkezik. Egységet alkot, amely az érzelmi
kommunikációs, vagy az intimitáson alapul. Az intimitás fogalma réginek
hangzik, de valójában nagyon is új. A múltban a házasság sohasem alapult
intimitáson, érzelmi kommunikáción. Kétségtelen, hogy ez fontos lehetett a jó
házassághoz, de nem jelentette annak alapját.”
Érzelmi kommunikációs és intimitás. Ha ez a párkapcsolat alapja – magam részéről egyetértek Gidden-el) akkor ezzel sokat kellene foglalkoznunk. De hogyan, ha csak maga a szó elhangzik – szex- megrettenünk, hogy olyan területre tévedtünk, amiről nem lehet beszélni. De ha nem tudunk róla beszélni, hogyan tudjuk kommunikálni a párunk felé, hogy nekünk mi a jó?
Először mind a férfinak, mind a nőnek meg kell tanulni, és meg kell szeretni a saját testét. Nem árt, ha némi biológia ismeretre is szert teszünk. Mi hol van, mi hogyan működik, és mi hogyan vált ki örömet, kielégülést vagy esetleg fájdalmat. Kinek milyen tapasztalata van, ki mit szeret, mit nem szeret kérdéskörök kommunikálása.
Ha a párkapcsolat létrejön, akkor feltételezzük, hogy a pár mindkét tagja hasonló gyakorisággal szereti az intim együttléteket. Ha a kapcsolat során derül ki, hogy ez nem így van, akkor az alapok már sérülnek, és alap nélkül összedől a felépítmény. Vagyis a kapcsolat hazugságra, vagy legalábbis elhallgatott vágyra vagy félelemre épült.
Az intimitásról a kommunikációt már gyerekkorban el kell kezdeni, hogy mire a gyerek felnő, legyen természetes erről beszélni.
Azt látom, hogy a mostani szülők, már próbálják a gyerekeiket ebben a szellemben nevelni, de a magyar társadalomban még nagyon sok a tabu, ami nem könnyíti meg szülők dolgát. De a társadalmat a családok (párok) alkotják, és minél több ilyen család van, annál inkább fog a társadalom is átalakulni.
Merjünk az érzelmeinkről, az intimitásról beszélni, mert a kimondott szó lehet az út oda, hogy jó és hosszú párkapcsolatban éljünk. Persze az is fontos, hogy milyen az a kommunikációs, de arról majd legközelebb.