Az időskor és a demencia kapcsolata

ADSM-5, az Amerikai Pszichiátria Társaság által megalkotott diagnosztikai kézikönyv legújabb változata alapján az egyik leggyakrabban használt, szakemberek által is elismert diagnosztikai rendszer. A DSM-V a demeciát a neurokognitív zavarok közé sorolja, korábban, a DSM-IV ezt a kategóriát még „Demencia, delirium, amnéziás és egyéb kognitív zavarok”-ként nevezte meg. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Magát a demecia kórképet a DSM-V ma már major neurokognitív zavarként nevezi meg, tehát ez a hivatalos terminus a betegség leírására, azonban mivel a demencia elnevezés még ma is általánosan elterjedt nem csak a köznyelvben, hanem a szakemberek között is, a két kifejezést szinonimaként használják. A DSM-V a major és az enyhe neurokognitív zavarokat egy kategória alatt tárgyalja. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

A major neurokognitív zavar diagnosztikai kritériumai közé tartozik a korábbi szinthez képest történő jelentős kognitív visszaesés valamilyen területen, például a memóriában, a figyelemben, a tanulási képességekben vagy a szociális felismerési képességben. A fő kritériumok mellett a következő további képességek zavara is kritérium, ilyenek lehetnek a számolási képességek zavara, az érzelem kifejezésének és érzelmek megértésének, érzékelésének zavara, sz írás képességének zavara. A diagnózis felállításához arra is szükség van, hogy magának az egyénnek, az orvosának, vagy valamilyen egyéb jelentős személynek, például a rokonoknak ezek a kognitív visszaesések feltűnjenek, ezután pedig el kell végezni a szükséges neuropszichológiai és klinikai vizsgálatokat. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Ezen kívül akkor állítható fel a diagnózis, ha a kognitív deficit már olyan mértékű, hogy megnehezíti az érintett személy mindennapi életét, és ha nem csupán a delirium állapotában jelentkezik ez a kognitív visszaesés, és ha a képességek hanyatlása nem magyarázható egyéb körülménnyel vagy mentális zavarral, például skizofréniával vagy major depresszív zavarral.  (American Psychiatric Assosiation, 2013)

A demencia megjelenési valószínűsége az életkorral jelentősen növekszik. Az USA-ban például a 65-74-éves személyek 7%-a érintett a demencia által, a 75-84 évesek 53%-a, 85 év felett pedig már a lakosság 40%-a. A diagnózist követően az érintett személyek általában még 10-20 évig élnek, leggyakrabban 70-80 éves kör között jelenik meg, de korai eseteben jelentkezhet 40-50 éves kor között is. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

A hazai viszonyokról viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, de elmondható, hogy sok tekintetben hasonlóak az amerikai és nyugat-európai adatokhoz, azonban vannak jelentős különbségek is. Egyes kutatások azt mondják, hogy a magyar társadalom alapvetően toleránsabb az idősköri hanyatlással, az enyhébb tünetek kevésbé jelentenek problémát, hiszen míg például az USA-ban az emberek nehezen boldogulnak autóvezetés nélkül a nagy távolságok miatt, itthon általában az időseknek nem jelent különösebb problémát, ha nem ülhetnek volán mögé, hiszen a kisebb helységekben nincsenek akkora távolságok, a városokban pedig viszonylag jól megoldott a tömegközlekedés, az idősek pedig ingyen, vagy kedvezményes áron vehetik igénybe ezeket a lehetőségeket.

Egy régebbi, 2002-es statisztika szerint a hazai átvizsgált esetek száma évi 5000-nél kevesebbre tehető, tehát a várható összes demens személy kevesebb, mint ötöde kerül kivizsgálásra és egészségügyi gondozásba, a demencia következtében gondnokság alá pedig még kevesebb személy kerül. (Pszichiátriai Szakmai Kollégium, 2008)

Demenciát több mint hetvenféle kórkép okozhat, a cukorbetegségtől kezdve a különböző vírusokon és érelmeszesedésen át az öröklőtt génhibákig.  Az egyik leggyakoribb az Alzheimer-kórhoz társuló megjelenési forma, a vizsgálati módszerektől függően az összes diagnosztizált demencia 60-90%-a köthető az Alzheimer-kórhoz. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Mivel az Alzheimer-kórhoz társuló forma nagyon gyakori, a maradék 10-40% megjelenését nagyon sokféle kórkép okozhatja, ezeket közül is a leggyakoribbakat tekintem át röviden az alábbiakban. Jelentkezhet demencia például vaszkuláris eredetű zavarok esetén, ilyenkor a kórelőzményben valamilyen vaszkuláris agyi esemény, például agyvérzés szerepel, ebben az esetben tünetként a figyelem komplex zavara figyelhető meg, beleértve a feldolgozási sebesség jelentős növekedését is. Az Alzheimer-kór után ez a második leggyakoribb kiváltóoka a demenciának. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Szintén nagyon gyakori a Parkinson-kór táptalaján kialakuló demencia, ezt a típust hirtelen megjelenés és gyors progresszió jellemzi. Átlagosan a Parkinsonnal érintett személyek 75%-nál alakul ki major neurokognitív zavar. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Traumás agysérülést követően az öntudat zavarai, poszttraumatikus amnézia, zavarodottság és diszorientáció, egy egyéb neurológiai jelek figyelhetők meg. Ezek az agysérülések általában esések, járműbalesetek, vagy a fejre mért ütések következtében alakulnak ki. A szerhasználat vagy gyógyszerhasználat következtében kialakuló demencia legfontosabb kritériuma az, hogy nem csak a szer használatát követően, hanem azután is megfigyelhetők a demencia tünetei, hogy az adott szer hatóanyaga már kiürült a szervezetből. Ez a szer lehet valamilyen gyógyszer, alkohol, vagy hallucinogén kábítószerek is. (American Psychiatric Assosiation, 2013)

Láthattuk, hogy számos kórkép lehet felelős a demencia kialakulásáért, a betegség klinikai osztályozása is egyrészt aszerint történik, hogy milyen egyéb kórkép talaján alakult ki, másrészt pedig a gyógykezelhetőség szerint, a következőkben ezt is áttekintem röviden.

A demencia osztályozása történhet a Globális Deteriorációs Skála (GDS) alapján is, mely a betegség 7 stádiumát különíti el. Az első stádiumban még kognitív állapotromlás nem figyelhető meg, és maga a beteg sem érzékeli még a szubjektív állapotromlás tüneteit. A második szakaszban nagyon enyhe kognitív visszaesés figyelhető meg, ilyenkor már az érintett szubjektíven is érzékeli a memóriaromlás tüneteit, például elfelejti, hová helyezett ismerős tárgyakat, vagy nem jutnak eszébe olyan személyek nevei sem, akiket egyébként már régóta és jól ismer. Az enyhe kognitív visszaesés fázisa a 3. szakasz, ilyenkor már egyértelmű, korai tünetek figyelhetők meg több területen is egyidejűleg, a páciens eltévedhet, amikor új célpontra igyekszik, egyértelművé válik a nevek felidézésének zavara, valamit a munkatársak is felfigyelhetnek a csökkent munkahelyi teljesítményre, és koncentrációzavar is megfigyelhető. A negyedik szakaszban közepes mértékű visszaesés figyelhető meg, gondot okozhat a beteg számára a mindennapi események, valamint az élettörténet bizonyos eseményeinek felidézése is, komplex feladat végrehajtására képtelen, érzelmi élete színtelenné válik, pénzügyeit nem képes kézben tartani.  Az ötödik szakaszban közepesen súlyos kognitív visszaesés történik, ebben az esetben a betegek már nem képesek mindennapi feladataikat segítség nélkül ellátni. A tisztálkodás és az étkezés még megy nekik, viszont nehézséget okozhat nekik például az évszaknak megfelelő öltözék kiválasztása, ugyanakkor a saját magára vonatkozó ismeretei megmaradnak. A hatodik szakaszban már súlyos kognitív funkciócsökkenés jelentkezik, gyakoriak a személyiség és viselkedésbeli változások, például saját tükörképükhöz vagy képzelt figurákhoz beszélhetnek a személyek, kényszeres és szorongásos viselkedés jelentkezhet. A hetedik szakasz a nagyon súlyos kognitív hanyatlás szakasza, jelentős verbális visszaesés figyelhető meg, és az is előfordul, hogy ebben a szakaszban a betegek már egyáltalán nem képesek a beszédre. Ebben a szakaszban jellemző az inkontinencia, valamint az is, hogy a beteg nem képes egyedül étkezni. A szakasz előrehaladásával az alapvető pszichomotoros készségek, mint például a járáskészség is folyamatosan romlik, gyakorlatilag az agy nem képes többé irányítani a testet. ( Pszichiátriai Szakmai Kollégium szakmai protokollja 2008. )

Mint láthattuk, a demencia számos kórkép következményeként kialakulhat. Ezek közül a kórképek közül sok olyan van, melyek következtében a betegek egyébként is kapcsolatba kerülnek a pszichiátriai szakellátással, ilyen lehet például az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór, de vannak olyan okok is, mint például az agyi vaszkuláris események, a traumás agysérülések, vagy a HIV-vírus következményében kialakuló demencia, melyek ellátása elsődlegesen más szakterületen történik, és innen kerülhetnek át a demenciával érintett betegek a pszichiátriára.

Mivel a demencia jelentősen megnehezítheti nem csak az érintett betegek, hanem a családtagok életét is, különösen fontos, hogy a probléma időben diagnosztizálásra kerüljön, a betegek megkapják a megfelelő ellátást, a betegek és a hozzátartozók pedig a betegséggel kapcsolatos megfelelő tájékoztatást és edukációt.

Fontos kérdés még a demens betegek gondozásával kapcsolatban, hogy a beteg az otthonában vagy gondozási intézményben kerüljön ellátásra. Mindkét esetben a legfontosabb alapelv az emberi méltóság tisztelete. A demencia korai szakaszában az emlékezet zavara, a szociális működést okozó hibák egyre nagyobb erőfeszítést kíván meg a betegtől, elbizonytalanítja, szorongással tölti el, depresszió tünetei jelentkezhetnek. A családon belüli szerepvesztéssel is  – a családot összetartó nagymama már nem tud segítség nélkül főzni – meg kell küzdeniük. A mentális hanyatlás kezdeti szakaszában minimális külső segítség szükséges, de ahogy a hanyatlás fokozódik, egyre nagyobb kihívást jelent a család számára a beteg segítése, gondozása. Az fontos, hogy ne egy emberre háruljon ez a teher, mert a gondozó kimerül, szorongásos, szomatikus tünetei jelentkezhetnek. Az optimális, ha meg tudják osztani a feladatot. De eljöhet az a pillanat, amikor már külső gondozó bevonása mellett sem lehet az otthonába gondozni a beteget, és gondozási otthonba kell elhelyezni. Mind a családnak, mind a gondozottnak az a legkedvezőbb, ha az ellátása minél tovább a megszokott, otthoni környezetében történik. A gondozási otthonokban gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal kell szembenézni, mint az otthoni kezelésnél.